...valamibe. 

Írja Karinthy. És mondom én is, hiszen megesik mindannyiunkkal. 
Valamit nagyon elrontunk, valaki árt nekünk, megbántanak, elpártol tőlünk a szerencse, de úgy istenigazából. 

Munka, család, vagy csak a világ?

Egy szép nagy tehénlepény közepén találjuk magunkat, ami látszólag levakarhatatlan, de legalábbis nagyon büdös. 

És ilyenkor szitkozódunk. Átkozzuk a rossz sorsunkat, másokat, akik odatették, vagy nem takarították el. Megbánjuk, hogy elindultunk, vagy hogy arra mentünk. Azon gondolkozunk, miért csak mi vagyunk ennyire szerencsétlenek, miért csak velünk történnek ilyen szörnyű dolgok. 

Egyre inkább összekenjük magunkat, pedig legszívesebben másokra kennénk, dobnánk, miért épp mi? 

De most tartsunk egy kis szünetet a dobálózásban és a káromkodásban, uralkodjunk magunkon és próbáljunk ki párat az alábbi tippek közül.  

Mondd el! 

A kibeszéletlen fájdalom olyan mintha a dolgot, amibe beleléptél, betennéd a szekrény hátsó polcára. Nagyszerű, hogy nem látszik, de a szagától nem szabadulsz. Épp ezért hívd fel a barátaidat, vidd el sétálni a párod, vagy csak kezdj el írni egy üres lapra és add ki magadból, mekkora volt a lepény, mit éreztél, mikor megláttad a cipődön, stb. Nem kell, hogy a közösségi oldalakon tedd közhírré a bánatod, erre ott vannak a hozzád közel állók. Velük lehetsz őszinte, bármit is mutatsz a külvilág felé. Csak fogalmazd meg a problémát, mert ez az első lépés. 

Engedd meg!
Miután körülírtad, mi is ez a szubsztancia valójában, érezd nyugodtan. Vizsgáld meg jól, mibe léptél és hogyan. Nem várhatod magadtól, hogy egy fájdalmas vagy dühítő esemény után másnap üde elmével és békés lelkivilággal folytatódjon az élet. Tudatosítsd, hogy jogod van rosszul érezni magad és ez egy természetes folyamat. Nem gyenge, hisztis vagy szánalomra méltó vagy ettől, hanem emberi. 

Tartsd magad a szokásaidhoz!
A napi rutin kiváló eszköz arra, hogy biztonságot nyújtson, amikor minden a feje tetejére áll. Ha jó ideig takarítanod is kell még a cipődet, legalább a napjaid legyenek kiszámíthatóak. Sokszor alábecsüljük a rutin jelentőségét, de valójában azok a tevékenységek, amelyek közben nem vagyunk folyamatosan döntés elé állítva, igazi kikapcsolódást jelentenek az agyunknak. És ugye a pihent agyról számos legenda kering...

Ne próbáld másképp csillapítani az érzést!
Talán mondanom sem kell, hogy a szekrény mélyén rejtőző tehénlepény kipárolgását kár légfrissítővel elnyomni. Amíg nem történik meg a nagytakarítás az eset után, a valódi feldolgozó munka a lelkünkben, kár mással eltompítani magunkat és a fájdalmat, legyen az élvezeti szerekbe, hirtelen döntésekbe vagy új kapcsolatba való menekülés. Fejünk és lelkünk kiszellőztetéséhez ugyanis idő kell.

Mindenkinek vannak gondjai, nehézségei az életben. Aki lépett bele abba a bizonyosba, azt még várja valahol az úton a sajátja. 

De aztán, ha megtörténik és túl vagyunk a fenti fázisokon, lassan nyugodjunk meg, és talán szórjuk a virágaink tövére a trágyát. Ők szépen fejlődnek tőle.