Elengedni, ahogy a fák
2017. szeptember 28. írta: Nina!

Elengedni, ahogy a fák

aut.jpgA természet nagy tanítómester. Anélkül ad új ismeretet minden nap, hogy ránk kényszerítené leckéit. Még számonkérni sem szokott, türelmesen megvárja, míg felfogjuk a tananyagot. 

Idén ősszel a fák tanítanak, én pedig tátott szájjal figyelek. Hogy miben jár elől jó példával az őszi erdő? 

Figyeld csak meg ilyenkor a fákat és az utat, ahol jársz. Az egykor élettel teli, fenséges, harsanó zöld lombkorona most szerény, színes szőnyegként borul a lábad elé. Megcsodálhatod, vagy rátaposhatsz, rajtad múlik, az erdő nem fog lelkesedni, sem megbántódni. A levelek formája alapján ismerheted az egykori viselőjüket, de tudatlanul is szemlélheted rozsdás, tépett alakjukat, a fáknak mindegy. Nem ez számít nekik most. 

Elengedték a leveleket. 

Elengedni tanít ezzel az ősz, precíz összhangban rezdülve az életemmel, mert én is elengedek most dolgokat, melyek fontosak, vagy annak tűntek. Nem mondom, hogy egyszerű. Ahogy a fák, én is hosszú időn keresztül ápolgattam alkotásaimat. Hónapokon át növesztgettem szakmai munkám rügyeit, bontogattam edzettségem és állóképességem leveleit, szépítgettem magamat, talán csak saját kedvemre. 

Egy csapásra megérkezett azonban az ősz és a hűvös idő beköszöntével beláttam, hogy el kell engednem egy időre ezeket az eredményeket. Minden munkám és erőfeszítésem egy pillanat alatt átértékelődött. Az a megbánás nélküli fa lettem, amely könnyű szívvel engedi el féltve őrzött leveleit, tudván: hamarosan újra eljön a tavasz. 

A testem egyre szembetűnőbb változásait szemlélve mosolyog a lelkem, csodálattal fejet hajtva a természet örök törvényei előtt. Egy új élet létrejöttének időtlen és mégis nagyon is jelenlévő hagyományát ápolom, ugyanazzal a határtalan szerettel, mint elődeink és azok családjai. Ugyanazzal az alázattal viselem a nehézségeit és élvezem szépségét, mint őseink tették, amikor a sors megáldotta őket életük továbbadásának lehetőségével. Rügyet bontott az a szeretet, ami összeköt kettőnket és most gyermeki ámulattal várjuk a virágzást.

Ne szomorkodjunk hát az ősz beköszönte miatt, tanuljunk tőle inkább. Bölcs, szépséges évszak ez. 

A bejegyzés trackback címe:

https://akulonlegesero.blog.hu/api/trackback/id/tr4612909932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása