Önfegyelem és kötelességtudat. Ridegen és súlyosan visszhangzik ez a két szó a legtöbb olvasó fülében. A szigorú gyermekkori nevelést juttatja eszünkbe, a utált kötelességeket és azokat a pillanatokat, amikor fogunkat összeszorítva kellett kibírnunk valami fájdalmasat, vagy unalmasat. 

Tudom mindig mindent kicsit másképp értelmezek, de nekem mégis kellemesen csengnek ezek a kifejezések, el is mondom, miért. Az a képesség ugyanis, hogy fegyelmezzük magunkat, kontrolláljuk tetteinket és szokásainkat határtalan erőt és kompetenciát jelent.

Választott és választékos viselkedésünkkel ugyanis hatást gyakorlunk, tiszteletet adunk és parancsolunk. Komoly önfegyelmet igénylő feladat, ezt nem csak kivitelezni, de érteni is. 
Odaillő és szalonképes magatartásunkkal kifejezünk, átadunk valamit. Képviselünk egy csoportot, melynek tagjai vagyunk, egy értékrendet, melyben hiszünk.
Erről szólnak a protokoll és az etikett szabályai: szigorú kereteik ellenére magunkból, a világunkból mutatunk meg valamit. Ehhez azonban önfegyelem kell.

Másokért tenni is önfegyelmre tanít. Feláldozni saját igényeinket egy szeretett személy érdekében: nem kérdés, milyen hatalmas feladat ez, de az sem kétséges, hogy megéri.

Kötelességtudóak vagyunk, amikor az ünnepi összejöveteleken sürögve segítünk a házigazdának és társalgunk a vendégekkel. Másokért is tesszük.
Önfegyelmet tanulunk, amikor gyermekünk minden apró-cseprő igényét próbáljuk lelkesen vagy elcsigázva kielégíteni. Érte dolgozunk.
Önfegyelmet gyakorolunk, amikor választott társunkhoz, szerelmünkhöz hűségesek vagyunk. Kell-e ennél szebb és nemesebb feladat? 

Fejlődni, előrelépni is csak a magad felé tanúsított belső szigorúsággal tudsz. Természetesen megvan az ideje az elengedésnek, kényeztetésnek, lazulásnak is, így lesz egyensúlyban a belső mérlegünk, de az új, jobb szokásaid megszilárdításában, a tanulásban és a sikerek elérésében az önfegyelem lesz a társad.
Az a lelkierő, ami kirúg az ágyból hajnalok hajnalán, hogy egy edzés után egészségesebben induljon a nap, vagy időt szánhass a tanulásra.
Az a kimondatlan belső parancs, hogy tisztelettel és tisztességesen végezd a munkádat, legyen aznap akár életek megmentése vagy fénymásolgatás a feladat. 
Az a csillapíthatatlan fejlődési igény, ami miatt újabb és újabb könyvek sorakoznak a polcodon az általad annyira érdekesnek talált témában. 

Ezek a teljesítmények mind az önfegyelmednek köszönhetőek. A kötelességtudatodnak és odafigyelésednek köszönhetően lehetsz csodás beszélgetőpartner, nagyszerű szülő, kiváló munkatárs. Jó ember. 

Nos, ezek után van még valaki, akit kiráz a hideg az önfegyelem szótól? :)