Önfegyelem és kötelességtudat. Ridegen és súlyosan visszhangzik ez a két szó a legtöbb olvasó fülében. A szigorú gyermekkori nevelést juttatja eszünkbe, a utált kötelességeket és azokat a pillanatokat, amikor fogunkat összeszorítva kellett kibírnunk valami fájdalmasat, vagy unalmasat.
Tudom mindig…
Tettem-vettem a konyhában és az evőeszközök pakolásánál eszembe jutott egy történet régről. Még bőven kamaszodtam, épp ötödmagaddal élveztem egy kollégiumi szoba szűkös vendégszeretetét, amikor az aktuális kapcsolati válság megtalált. Tizenéves lányokkal ez gyakran megesik az érzelmi viszonyokkal…
Lassan egy érzelgős botanikusnak tűnök, lehet, hogy pályát tévesztettem. :)
De ennyi év után is mindig meglep, milyen tűpontos párhuzamokat húz az emberi lélekkel a természet. Rámutat arra, milyen különböző módon szemlélődünk egy csendes őszi erdőben és a társadalom kicsit hangosabb, de hasonlóan…
Hálás vagyok a sorsnak, amiért gyakran előfordul, hogy az ismerőseim bizalommal fordulnak hozzám és ehhez hasonlókat kérdeznek:
Elakadtunk és nem tudom, hogyan tovább a párkapcsolatomban...Nem értek szót a főnökömmel/beosztottammal/kollégámmal, mit tegyek?Vitába keveredtem a családommal, és nem…
Vannak napok, amikor szinte váratlanul döbbenek rá, hogy menthetetlenül felnőttem. Szoktam is viccesen mondani, hogy ez abból látszik a legjobban, hogy minden kiürült befőttes üvegemnek megvan a teteje. Ezt a rendszerezettséget csakis egy felnőtt tudja elérni, ugye?
De a viccet félretéve, talán más…