Egy kapcsolatokról szóló cikket olvasgatva a napokban elgondolkoztam a "mérgező emberekről" szóló elméleten. A szakirodalom szerint ugyanis vannak olyan ismerőseink, akik egyszerűen leszívják az összes erőnket, jelenlétüket a hátunk közepére sem kívánjuk, nem hogy nem épít, hanem egyesen rosszat tesz a velük való kapcsolattartás. 

Veszélyesnek és fárasztónak írják le ezeket az embereket, szerintem viszont épp hogy ártalmatlanok, mivel egyértelműen tudjuk róluk, hogy energiavámpírok, károgók, vagy épp idegesítően gonoszak. Így könnyen leszerelhetjük őket. Őszintén, ki mondana igent például egy ilyen ember ebédmeghívására? Naugye. 

Amit sokkal veszélyesebbnek látok, és több kutatás is így vélekedik, azok az ambivalens kapcsolataink. Azok a viszonyok, amiben nem tudjuk igazán, hányadán állunk az illetővel, kedvel-e minket vagy csak bukásunkra váró keselyűként kering körülöttünk? Nem tudjuk, vajon mi motiválja a velünk való kapcsolattartásban és azt sem tudjuk, valójában mi hogy érezzük magunkat vele. Felszabadultnak, vagy feszélyezve? Kötelességből találkozunk vele, vagy szívesen? Összerándul a gyomrunk, amikor meglátjuk a nevét a telefonunk kijelzőjén, vagy mosollyal nyugtázzuk? 

Ezek az ambivalens kapcsolatok károsabbak, mint az ún. mérgező emberek, mert nem nyilvánvalóak a szándékaik és a ránk gyakorolt hatásuk. Valójában még egy ellenszenvét nyíltan vállaló ellenséggel is többre megyünk, mint egy ilyen homályos, idő- és energiarabló kapcsolattal. Visszahúznak, rontják az életminőségünket és évekig küzdhetünk miattuk a lelkiismeretünkkel, hiszen látszólag semmit nem ártottak nekünk, mégsem érezzük biztonságban mellettük magunkat. 

Nem csoda, ha az ilyen témájú olvasmányok után az ember elgondolkodik: vajon vannak ambivalens kapcsolataim, amik hátráltatnak a boldogulásban? Talán én is beleragadtam egy ilyen játszmákkal és passzív agresszív viselkedéssel teli viszonyba? És ha igen, kik azok, akiket ki kellene gyomlálnom a baráti körömből? 

Amilyen bonyolultnak hangzik elsőre a szelekció, olyannyira nem az. Egyetlen kérdésre adott válasszal eldöntheted, hogy az adott személlyel ambivalens-e a kapcsolatod? 

Valóban tud örülni a boldogságomnak? 

Igen, ennyire egyszerű. Mert mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akik egy örömhír hallatán rögtön a rést kezdik keresni a pajzson. Tényleg jó ötlet? Meg tudod csinálni? Nem korai? Nem késő? Nem veszélyes? Nem vagy túl fiatal/ öreg/ szép/ csúnya/ tehetséges/ tehetségtelen hozzá?
Túl sok kételkedés, túl sok irigység, túl sok rosszindulat, amire semmi szükségünk. 

Ha innen szemléljük a kérdést, rá fogunk jönni, hogy nem akkor vagyunk a legmagányosabbak, amikor egyedül vagyunk, hanem amikor nem a megfelelő emberek vesznek körül. 

Tegyük meg magunkért, hogy megszabadulunk az ilyen kapcsolatoktól.