Állj, állj, állj! Ne rohanj úgy előre! 
Biztosan vonzó gondolat máris az év első napjára, a tiszta lapra és az újrakezdésre koncentrálni, de próbálj meg ellenállni a kísértésnek egy pillanatra. Ha valaki, akkor én a tervezés, listaírás, és előre gondolkodás embere vagyok, de így év végén nem hagyom, hogy elcsábítson az új naptáram friss, bontatlan illata. Kicsit még hadd pihenjen bezárva. 

Mert ha nem tekintünk vissza néha, azt sem fogjuk tudni, merre van az előre. Ki szeretne hatalmas vargabetűket tenni az életében csak mert nem nézett hátra?
Itt az ideje, hogy áttekintsünk néhány dolgot, néhány kérdés gondolatébresztőül:

Miben fejlődtem a legnagyobbat idén? Érzelmi intelligenciám nőtt, vagy szakmai hozzáállásom javult? Esetleg a kapcsolataimért, családomért tettem sokat?
Fejlődés nélkül üresjáratban zúgnak a napjaink, nyomjuk persze a gázt, de nem visz sehová a lendület. Hangos, látványos, de szomorú egy helyben ácsorgás ez, hiszen mindennek a fejlődés a célja. Nem szabad hagynunk, hogy a céltalan változás a fejlődés csillogó álruhájába bújva megtévesszen minket. Az, hogy ide-oda kapkodunk és időközönként megborítunk magunk körül mindent, még nem fejlődés. A fejlődés, növekedés csendes és lassú folyamat. Vegyük észre és élvezzük.
Miben lettél jobb?

Milyen váratlan öröm vagy nehézség ért? Melyek voltak az év legemlékezetesebb pillanatai, amik most is úgy élnek a fejedben, mintha ma reggel történtek volna? 
Ezek azok a pillanatok, amik formálnak minket, akár a boldogság percei, akár szomorú eseményekhez kötődő emlékek. Ezektől leszünk a következő évben olyanok, amilyenek, ezektől leszünk önmagunk. A hétköznapok viharában hajlamosak vagyunk elfelejteni ezeket a fordulópontokat, amikkel azért ajándékoz meg az élet, hogy gondolatban lecövekelhessünk mellettük és mérföldkőként örökre jelezzék, kik is vagyunk valójában.
Ki vagy te az elmúlt év nagy pillanatai alapján? 

Arra haladt idén az életem, amerre szerettem volna?
Ott tartok, ahol szerettem volna tavaly január elsején? Vagy öt éve? Vagy húsz éve? Hogy viszonyul az az ember, aki ma vagyok, ahhoz, aki szerettem volna lenni 2017-re? Meg mertem hozni a nehéz döntéseket? Mertem és tudtam támogatni azt, akinek szüksége volt rám és mertem, tudtam-e kilépni méltatlan helyzetekből? Emelt fővel tudok a tükörbe nézni vagy van még mit tennem a látvány elviselése érdekében? Sosincs késő tenni ezért, ahogy sosincs késő bocsánatot kérni, végre elmondani, végre felállni és végre meglépni. 
A te életed merre halad? 

Egy dolog biztos: a legerősebb érzés a hála kell, hogy legyen bennünk ma is, ahogy minden nap. Hála azért, hogy megérhettük ennek az évnek a végét, megadatott a lehetőség, hogy újévi fogadalmunk során bizonyítsuk eltökéltségünket. Holnaptól jöhetnek az újak, készen állsz?