Az utóbbi időben az edzéseim intenzitásának csökkentésére kényszerültem. Míg lassan megszoktam a gondolatot, hogy most egy ideig nem lehetek én a leggyorsabb, legerősebb, legkeményebb, csak szájtátva csodáltam az evolúció, a hormonok és a boldog várakozásból eredő ösztönös befelé figyelés tökéletes összejátékát egy új élet védelmében. 

Szüneteltettem tehát mindenféle megerőltető tevékenységet pár hónapig, míg végre a napokban újra elkezdhettem mozgolódni.
Már írtam az újrakezdésről, ahogy a mozgás szépségeiről is. De az edzettség egyik fontos aspektusa csak most világosodott meg előttem: kiderült ugyanis, hogy nem is tehettem volna többet a probléma- és panaszmentes várandósságért, mint azt, hogy sportos életmódot folytattam előtte. 

Persze fontos a lelki felkészülés, a párkapcsolati biztonság és a személyiség érettsége, nem is ezeket kérdőjelezem meg. De a pocakos mindennapok széppé tételéhez nagyban hozzájárult az, hogy a testem bírta a gyűrődést. 

Nem panaszkodtak az ízületeim és a medencém, amikor csűrte, csavarta őket a természet. 
Egy pillanatig sem siránkoztak a felső- és alsó hátizmaim a megnövekedett terhelés miatt, ami jutott nekik. 
Nem sínylette meg a bőröm és a vizesedést is elkerültem, amikor egyre csak nőtt a nyomás a szervezetemben.
És szinte a legeslegvégső napokig nem látszott a kedélyállapotomon, hogy bármilyen nehézséggel küzdene a testem, hiszen hozzá volt szokatva a terheléshez, a kemény edzésekhez és mint ilyen, a panasz nem volt a repertoárjában. 

Csak egyvalaki nem volt felhőtlenül boldog a sportos alkatom miatt: az orvosom, aki elmondása szerint kevés ilyen erős hasfallal találkozott több évtizedes praxisa során és ezzel bizony nem könnyítettem meg a dolgát. 

Egy életünk van és abban egy testünk, amiről gondoskodnunk kell. Hiszem, hogy nemcsak a könnyű várandósságért, de önmagamért sem tehettem volna többet annál, mint hogy rendszeresen edzek. Nem szabad hagynunk, hogy elsuhanjanak mellettünk az évek anélkül, hogy megtudnánk, valójában mire vagyunk képesek, mi a testünk lehető legtökéletesebb formája. Minél később kezdjük el, annál rögösebb lesz az út, de sosem késő. Csak ne legyünk lusták elkezdeni, újrakezdeni és folytatni.

Én most újrakezdem erőm és állóképességem felépítését. Ha van kedved, tarts velem!