Emlékszel, milyen volt kezdőnek lenni? Amikor először léptél be az edzőterembe, egy új nyelv első szavait sajátítottad el, vagy egy szakma alapjait raktad le magadban? Amikor megszületett a gyermeked, ismerkedtél a pároddal vagy a legjobb barátoddal? Mindegy is, milyen területen történt első lépésekre gondolunk, mindannyiszor egyféleképpen vagyunk kezdők: nyitottan, türelemmel és érdeklődéssel fordulunk az ismeretlen felé, valamit remélünk az új kezdettől, miközben minél gyorsabban próbáljuk magunkba szippantani a tudnivalókat.
A tudatosság tudományának szintén egyik népszerű módszere a kezdő szemlélet, mely épp ennek az érzésvilágnak a felelevenítésével vezet át minket a nehéz időszakokon.
Az utóbbi időben ezt gyakoroltam, egészen meglepő eredményekkel.
A szabályokkal, rendszerekkel szépen körbebástyázott, mégis kiszámíthatatlansággal és instabilitással teli világunkban időről időre nehéz helyzetekkel találkozhatunk. Stressz ér minket, amire az első reakciónk a megfutamodás, megküzdés vagy megdermedés hármasából kerül ki, de van, hogy egyik sem megoldás. Vannak fájdalmak, amiken az idő úgynevezett gyógyító ereje is nehezen fog, vannak szituációk, amikből nem könnyű a kilábalás.
De legyünk egy kicsit kitartóak, nézzünk a dolog mélyére. Egy kezdő szemével. Forduljunk oda a kellemetlenség felé és figyeljük meg jól.
Ismerjük meg az érzetet, amit a helyzet okoz bennünk. A testünk melyik részében dolgozik? Frusztrál, dühít, vagy egyszerűen végletekig untat? Fáj, sajog, vagy tombol? Legyünk türelmesek magunkkal és figyeljünk úgy, mintha először éreznénk, látnánk, tapasztalnánk ezt a negatív érzést. A gondtalan kisgyerek mindenre kíváncsi szemével és a tapasztalatlan felnőtt alázatával járjuk körül a jelenséget.
Ne adjuk meg neki magunkat, de ne is küzdjünk ellene. Tudatosítsuk, mit művel a testünkben, lelkünkben, tanuljuk meg, legyünk türelmesek vele.
Aztán lassan észrevesszük, hogy nem az érzés ural minket, hanem fordítva: mi vagyunk a házigazdák, ő legfeljebb vendég lehet nálunk. És amikor vége a napnak, a vendéget finoman kitessékelik...
Engedd hát el.