És nem csak azért, amit megszelidítettünk.

Korábban már beszéltünk arról, hogy minden nap alkotunk, minden cselekedetünknek jelentősége és értéke van. A héten egy viszonylag kellemetlen szituációba csöppentem, amelyből akkor és ott inkább csak a helyzet kínosságát fogtam fel, csak később éreztem meg a dolog valódi súlyát.

Egy sporttáplálkozással foglalkozó üzlet eladója beszélt velem indokolatlanul durván és bántóan, és bár jellemzően nem veszem fel az emberek stílusbeli rögösségét, ez mégis szíven ütött. Nem, nem magam és az elkényeztetett kis egóm miatt. Hanem amiatt, mert olyan területen találkoztam ezzel a faragatlansággal, ami a szívügyem. Az egészség és a mozgás. 

Mert elképzeltem azt a vevőt, akik mindannyian voltunk sok-sok évvel ezelőtt. A kezdőt. Az apukát, aki a kanapéról felállva végre belátja, hogy ha szeretne példát mutatni a fiának, változtatnia kell. Az életmódváltásra kényszerített nőt, akinek tüneteire egy orvos sem találja a gyógyírt, így az egészségesebb étkezés felé fordul. A 16 éves srácot, aki önbizalomhiányát gyúrással próbálja megszüntetni és épp kezd belelendülni a mozgás örömébe. 

És elképzeltem azt is, mit éreznének ezek az emberek, ha a fenti helyzettel szembesülnének. Sokan már tudjuk, hogy mások durvasága nem mindig nekünk szól, de hihetetlenül könnyen elbátortalaníthat egy kezdőt ez a hozzáállás. 

Ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy felelőtlenül éljük a mindennapjainakat. A történet ugyan happyenddel zárult, a cég egyik vezetője rendkívül gyorsan és udvariasan reagált a jelzett problémára. Ez is csak megerősít abban, hogy minden szavunknak és gesztusunknak súlya van, amelyek alatt, ha bántóak és mogorvák, a legedzettebb ember is összeroskadhat. Óriási ajándék, ha azok közé tartozhatunk, akik előtt nap mint nap ott a lehetőség, hogy megszerettessék a vásárlókkal, kliensekkel, munkatársakkal az egészséges életformát, mozgást, sportot. Nőjünk fel a feladathoz és ne csak bicepszméretben.