Térjünk vissza a kudarchoz egy gondolat erejéig. Ahhoz, amikor egy sikertelenség miatt újra kell gondolnunk az elképzeléseinket egy projektről, egy ismerősről, vagy nézetről. Amikor újra kell terveznünk a munkánkat, napirendünket, vagy akár egész életünket. 

Ha jobban odafigyelünk, meglátjuk azt az apró fényt az alagút végén, megtaláljuk az a rövidke szót, ami az egészet kudarcból lehetőséggé teszi. 

Újra. 

Mert az adott pillanatban akármilyen rosszul érint bennünket a visszautasítottság érzése, a sikertelenség vagy a bukás, a csoda az egészben az, hogy mindig újra tudunk tervezni. 

A kudarcok nagy tanítómesterek. Nem lágyan vezetnek rá a megoldásra, hanem egy kiadós atyai pofonnal: a világ nem úgy működik, ahogy eddig gondoltad! Rendezd újra!

Ha a híres feltalálók feladták volna a próbálkozást az első sikertelen kísérlet után, ma igen sok találmánnyal szegényebb lenne a világ. 

Ha a szüleink feladták volna az első feleselésünk, nyilvános hisztink, vagy dackorszakunk után, nem lehetnénk teljes értékű felnőttek.

Ha az élsportolók feladnák egy-egy visszaesés, sérülés, vagy kudarc után, nem lennének az élvonalban és nem is álmodozhatnának róla. 

Nem a kudarcaink száma és súlyossága, hanem az azok után végre elért sikereink határoznak meg minket. És mi rendezgetjük a világunkat újra és újra, míg rá nem érzünk a valódi működésére. Míg végül magasabbra jutunk, mintha elsőre sikerült volna, mert a ránk kényszerített, de elengedhetetlen újrarendezés után okosabban, erősebben és tapasztaltabban jövünk ki a sikertelennek ítélt helyzetekből.