Nemrég hallottam valakitől és elmesélem, miért nem szeretem azt a mondást, hogy "majd holnap ledolgozom".

Felfaltál minden édességet, amit találtál a kamrában? 
Végigettél egy négyfogásos ebédet és mozdulni sem bírsz?
Nem tudtál ellenállni a kedvenc gyorsételednek?

Van ilyen, mindenkivel megtörténik. Néha engedünk a csábításnak, akár a szigorú diétánk közepette, akár napi szinten, mert emberek vagyunk. És ilyenkor jön a jól ismert ígéret: majd ledolgozom. 

Ez a hozzáállás több dolog miatt is hibás: Először is, rossznak és teljes mértékben kerülendőnek kiált ki bizonyos ételeket, amivel bűntudatot kelt bennünk még a gondolatuk is. Miért ne férne bele egy kiegyensúlyozott táplálkozásba alkalmanként egy szelet torta? Vagy tönkretesszük-e a diétánkat egyetlen kiadós családi vasárnapi ebéddel? Kötve hiszem. 

Nem vagyunk tökéletesek, így az étrendünk sem lesz az sosem. De törekedhetünk arra, hogy az idő nagy részében friss, nem feldolgozott, teljes értékű és tápláló ételeket válasszunk, még úgy is, ha időnként becsúszik valami, ami épp ezek ellenkezője. Lépjünk túl rajta és folytassuk egészségesen. 

A másik ok, ami miatt nem támogatom a kalóriadús ételek edzéssel való kompenzálását, az az, hogy negatív színben tünteti fel a mozgást. Egyetlen gondolattal, egyetlen mondattal alacsonyítjuk le testi erőnk karbantartóját és lelki egyensúlyunk biztosítékát, a sportot - büntetéssé. 

Egyetlen félreevés sem éri meg, hogy elmenjen a kedvünk a mozgástól, vagy étkezési rendellenességet teremtsünk magunknak. Nem kell aznap többet edzeni, mint amit elterveztünk, nem kell plusz 40 percet izzadni a taposógépen, nem kell több hosszt leúszni, csak mert tegnap bevacsoráztunk. Ha szeretnénk, élvezzük, visszavágót kérnénk, vagy a partnerünk kedvéért tesszük, akkor igen. Vagy ássuk fel a kertet, játsszunk végig egy izzasztó kosármeccset a barátunkkal, görkorcsolyázzunk a naplementében, tekerjünk el a közértbe. De sose büntetésből mozogjunk.