Napjában több tucatszor nyúlunk a telefonunk után, még akkor is, ha nem jelez. Hosszú órákon át pörgetjük a Facebookot, hátha ezúttal érdekesebb hírek jönnek velünk szembe. Böngésszük a kommenteket, megosztási felületeket, frissítjük a portálokat, csekkoljuk az e-mailjeinket. Bármit megteszünk, hogy hozzájussunk a napi betevő közösségi információhoz. Nehogy véletlenül lemaradjunk valamiről.

Igen, napjaink társas szorongási tüneteinek egyikét a "kimaradástól való félelem" (fear of missing out) okozza. Belegondolni is ijesztő, hogy idáig jutottunk, hogy a szakemberek már leírják ezt a jelenséget. Azzal, hogy minden információ és bármelyik ismerősünk pillanatokon belül elérhető akár a telefonunkról is, belehazudjuk magunkat egy világba, amelyben csupa érdekes és fontos dolog történik. És ha egyről is lemaradunk, elvesztünk. A legszomorúbb pedig, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem a legtöbb ember időről időre átéli ezt az érzést. 

Félünk attól, hogy lemaradunk valami fontosról, ami meghatározhatja az életünket. Egy reménykeltő találkozás, egy jó üzleti lehetőség, egy fergeteges buli. 

De ez a nyomasztó érzés már csak a folyamat egyik kései állomása. A jelenség ott kezdődik, hogy boldogtalanok vagyunk. Akkor kezdjük elrontani, amikor kedvtelenül bámuljuk a közösségi oldalakat, amelyeken kattintásról kattinásra valamelyik ismerős vagy ismeretlen (látszólag) tökéletes boldogsága tárul elénk. Irigykedve hallgatjuk környezetünk tagjainak sikereit. Csodálatosan megkomponált minimalista csendélet a lakása? Kicsattannak a boldogságtól a szerelmével? Szép és tehetséges a gyereke? 

És a miénk? 

Innen ered a probléma. Az agyunk sajnos - bármilyen fantasztikusan működő szerv is - nem képes nem összehasonlítani az online tapasztalt benyomásokat a saját életünkkel. És bár senkinek sem tökéletes az élete, az elménk ezektől az ingerektől még erősebben beleforgatja magát az elégedetlenségbe, boldogtalanságba. Véget nem érő spirálba kerülünk, ahol a figyelmünk kizárólag kifelé irányul. Megszédülünk, émelygünk.

Szerencsére a megoldás nem bonyolult, még csak nem is eszközigényes, csak egy egyszerű mentális játék:

Nézz most körül, mit látsz, amiért hálás lehetsz. Körülvesz a családod, van otthonod, barátaid, egészséged, hobbid, munkád, élményeid. Most néhány percre képzeld el, hogyan éreznéd magad, ha ezek nem lennének. Semmi pánik, csak pár percre gondolj bele... És most, visszatérve a valóságodba, lásd meg, mennyivel csodálatosabb, hogy részei az életednek. Ez az, amiből nem szabad kimaradnod. 

A hála érzése a legjobb gyógyszer boldogtalanság ellen. Itt az idő, hogy kiszálljunk a spirálból és végre ne mások véleményével és életével foglalkozzunk, nehogy a végén a sajátunkból maradjunk ki!