Bámulatos, ahogy néha egy őz kecsességével szökellünk át a fontos dolgokon.

Meglepő, hogy mint egy óvatos sün, kiszagoljuk és elkerüljük a pillanatokat, amik igazán mély nyomot hagyhatnának bennünk. 

Lehengerlő, hogy egy felmérgesített vaddisznó eltökéltségével borítunk fel mindent, ami a belső figyelmünket igényelné. 

Pedig valójában nem ez visz előre minket, még ha azt is hisszük, nem így haladunk a céljaink felé. Mert a figyelemreméltó gondolatok, érzetek és érzések ott lapulnak a mindennapjainkban, mint egy jelentéktelennek tűnő kis növény a meghódítandó, égigérő hegy oldalában. 

Néha könnyebb megmagyarázni, mi a tudatosság, ha azt keressük, mi nem az:

Nem vagyunk tudatosak, ha folyton ügyetlenek vagyunk, eltörjük, elvesztjük, elfelejtjük, nem figyelünk.

Nem vagyunk tudatosak, ha saját magunk számára is váratlanul reagálunk dolgokra és úgy érezzük, a semmiből törtek elő az érzéseink. 

Nem vagyunk tudatosak, ha mindig több dolgot csinálunk egyszerre, valójában egyikre sem odafigyelve.

Nem vagyunk tudatosak, ha úgy eszünk, hogy észre sem vesszük, úgy hallgatunk másokat, hogy nem halljuk, valójában mit mondanak, ha úgy dolgozunk, hogy máris a következő feladaton jár az eszünk. 

Nem vagyunk tudatosak, ha nem bírjuk elviselni a csendet és a magányt. 

Kegyetlenül hangzik, pedig nem az. A tudatosság csak döntés kérdése, sőt valójában kivételes lehetőség, hogy az életünk sok kontrollálhatatlan tényezőjével szemben, ezt tudjuk irányítani. 

Csak egy rövid gyakorlatot ajánlok a következő napokra. Ha nyitott szemmel és szívvel járunk, könnyen észreveszünk olyan apróságokat, amelyekért hálásak lehetünk, amelyekre eddig nem figyeltünk oda. Egyszerű dolgokra gondolok. 

...ahogy szépen lassan kioldódik a teafű a forró vízben.

...ahogy reggelre deresek a fák és friss, jóillatú a levegő.

...amikor nyugodtan eltölthetjük az ebédidőnket, anélkül, hogy megzavarnának.

...ahogy egy nehéz és bonyolult feladatot egyre könnyebben tudunk elvégezni.

...ahogy a vastag pulóverünk átmelegíti a testünket.

Nem nagy események, nem világmegváltó dolgok, nem is az örök boldogság zálogai, mégis mosolyra késztetnek minket, ha odafigyelünk. Jegyezzünk fel minden nap öt ilyen apróságot egy papírra és elalvás előtt gondoljuk át még egyszer, milyen szerencsések vagyunk. Legyen ez a feladat a második adventi vasárnapon.