Világéletemben utáltam a vasárnap estéket. Sokáig az utazásról és a magányról szóltak, és bár mindig is szerettem egyedül lenni, amikor ez a szomorú napszak teljes súlyával rámnehezedett, nehéz volt benne meglátni a szépet. Épp ezért örültem annyira, amikor rájöttem, a tudomány is az én oldalamon áll és már nevet is adott a jelenségnek: sunday night blues, vagy smonday.
Ez az alattomos kis érzés, ami a vasárnapi ebéd után sokakat hatalmába kerít és bár szerencsére már rég nem a pakolászásról és az autóban zötykölődésről szólnak ezek az esték számomra, néha engem is elkap. Milyen szerencse, hogy ezúttal is csak tudatosság kérdése, hogyan viszonyulunk a rettegett napszakhoz és az egész mizéria kiváltójához, a hétfő reggelhez!
Hogyan győzhetjük tehát le ezt az érzést?
Először is, felkészüléssel, ami ezúttal már péntek délután kezdődik. Megfigyeltem, hogy mennyivel könnyebben indul a hét, ha nem az az első feladat, amivel szembesülök hétfő reggel, hogy rendet kell tennem az átláthatatlanul lomos íróasztalomon. Nagyjából öt percet vesz igénybe a pénteki munkanap végéből, hogy elpakoljuk a felesleges holmikat, kidobjuk a szemetet, letörölgessük az asztalt és az eszközeinket és máris megspórolunk magunknak egy hangos sóhajtozással teli napindítást.
Ugyanígy a felkészülés része, hogy szortírozzuk e-mailjeinket, megválaszoljuk amit lehet és írunk egy listát a teendőkről, amikkel hétfőn meg kell birkóznunk. Ha kész tervekkel indul a hét, máris sokkal kevésbé tűnik birkózásnak. Kevésbé vagyunk kiszolgáltatva a stressznek, ha felkészültnek érezzük magunkat.
A munkanapunk végeztével is tehetünk azért, hogy gördülékenyebben teljen a vasárnapunk. Elvégezhetjük például a nemszeretem feladatokat még pénteken, vagy akár szombaton. Mosás, vasalás, takarítás, tankolás, bevásárlás, ezeket mind le lehet tudni pár óra alatt, így nem marad a hét elejére, hogy ott összetalálkozva az egyébként is szembejövő stresszes helyzetekkel, robbanó elegyet alkosson.
És el is érkeztünk a nevezetes naphoz, a vasárnaphoz. Nagy klasszikusok szerint is a pihenésé a hetedik nap, hát mi se töltsük szükségtelen idegeskedéssel és szomorkodással. Keressünk inkább boldogító programokat, amik igen sokféle formát ölthetnek...
Kiadós erdei séta a kutyáddal, aki a leghálásabb társaságod és akire egész héten alig jut időd.
Társasjátékozás a családdal, mert nincs is szebb dolog annál, mint elmutogatni a proletárdiktatúrát.
Egy délutáni jógaóra a barátnőddel, mert a közösen kivitelezett kicsavart testhelyzetek közben való kuncogás tudvalevőleg erősíti a barátságot.
Edzeni egy hatalmasat, mert ilyenkor van idő arra, hogy két sorozat között kitárgyald a fehérjeporok ízvilágát az edzőpartnereddel.
Moziba menni és bugyuta akciófilmet nézni a pároddal, mert szuperhősökből sosem elég.
Vagy bekuckózni a kényelmes foteledbe és egy forró csoki mellett befejezni az ezer éve elkezdett könyvedet.
...de ezek csak az én földhözragadt ötleteim. Olyan sok arca van a boldogságnak és az elégedettségnek, miért éppen ezen az ártatlanul szomorúsággal megvádolt hétvégi napon ne tudnánk megtalálni az egyiket?
