Először a lombok magasságában pillantod meg. Elérhetetlen szépség. Fenségesen játszik a széllel, a levelekkel és a hozzá hasonló szúrós kis társaival. Hintázik, alábukik, sodródik, te pedig csak ámulva csodálod különleges külsejét, tüskés kis kérgét és egyre kíváncsibb leszel, mi rejtőzik alatta.

Vágysz rá, hogy a te gesztenyéd legyen.

Aztán egy nagyobb széllökéstől egyszer csak a lábaidnál köt ki. Szerencséd volt talán, vagy a sors akarta így, hogy az utadba sodródjon? Mindegy is. Megbabonázva nézed a félig kinyílt kis héjat, ami alatt megcsillan tökéletes  barna formája. Nem mutatott még sokat, de te érzed, különleges ajándékra leltél. 

Ő lesz a te csodálatos gesztenyéd.

Haza is viszed, csillogó szemmel bontogatod és ő segít. Lefejti előtted tüskéit, amik néhányszor megszúrnak ugyan, de nem bánod, hiszen izgalmas, ismeretlen kalandban van részed. Megismered íveit és domborulatait, ámulva hajtasz fejet friss csillogása előtt. Izgalmas és érzéki élmény a kezedben tartani és magaddal vinni mindenhová. 

Ő a te tökéletes gesztenyéd. 

Aztán telik, múlik az idő. Fénye kicsit megkopott talán a sok simogatástól, formái kezdenek kissé ellaposoni, nedvességet veszít és kissé kiszárad. Addig csillogó felszínén apró foltokat is észreveszel, talán kártevő támadta meg? Súlytalanná és alig észrevehetővé válik a kezedben, könnyűsége miatt talán meg is feledkezel róla néhanapján. 

Már természetesnek érzed, hogy ő a gesztenyéd. 

De sosem az.

A társad a te a gesztenyéd és minden nap egy ajándék, amit vele tölthetsz. Akár megőrizte csillogását és eredeti fényét, akár kissé kopott, súlytalan, sőt féregrágta lett az évek alatt, neked ő az egyetlen a világon és vigyáznod kell rá, amíg élsz.