Huszonegy nap, három hét. Állítólag ennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy szokást magunkénak tekinthessünk, vagy épp megszabaduljunk tőle. Ilyen egyszerű lenne? Huszonegy eltökélt ébredés és elégedett álomba merülés? 

Egészséges ételeket eszünk, leszokunk a dohányzásról, naponta tornázunk, több időt töltünk a családunkkal, kevesebbet idegeskedéssel...hogy csak a leggyakoribb önmagunknak tett ígéreteket említsem. 

Az év során az újévi fogadalmak mellett valamiért a szeptembert is az új szokások hónapjának tartjuk. Ennyire mélyen rögzült volna az iskolai tanévek elején, az újrakezdés lehetősége miatt érzett öröm? A "tiszta lap" szépsége? Vagy talán csak a forró és heves nyár elmúltával komolyabb elköteleződéseket merünk vállalni, értékes célokat tűzünk ki? 

Elméletben legalábbis sokan így tesznek. Aztán ha eljön a nap, amit a megvalósítás kezdetének neveztünk ki, kissé elbizonytalanodunk. Próbálkozunk, erőn felül hatalmas fát keresünk a fejszénknek, de tiszavirág életű kísérleteink csak arra jók, hogy a későbbiekben aláássák akaraterőnket, eltökéltségünket, mondván, elsőre sem sikerült. 

Pedig mindig van hova fejlődnünk és van helye az új, egészségesebb, tudatosabb szokásoknak. Hogyan honosíthatjunk meg mindennapjainkban a fogadalmakat?

 Kezdjük el

Ne tegyünk semmit kötelezővé magunk számára. Nem várja el senki tőlünk, hogy az első héten tökéletesen integráljuk az új szokást. De kezdjük el. Vegyük rá magunkat, hogy öt percet fussunk. Ha öt perc után nem akarjuk folytatni, még mindig abbahagyhatjuk. (Elárulom, nem fogunk megállni.)  Kezdjük el, mert az a legembertpróbálóbb része. Nyugodtabban szeretnénk tölteni a napjainkat, nem stresszelve apróságokon? Válasszunk ki egy kisebb dolgot elsőnek, például próbáljunk higgadtak maradni, amikor a reggeli forgalomban valaki látszólag érthetetlen módon közlekedik. Csak szép fokozatosan. 

Készüljünk fel

Talán túl egyszerűnek hangzik, és valójában az is. Ha előre felkészülünk a tervezett programra, könnyebben vágunk bele. Készítsük elő az egészségesebb reggelinket lefekvés előtt. Tegyük ki az előszobába az edzőfelszerelésünket, foglaljunk asztalt az étteremben, ahol szeretnénk egy kis időt kettesben tölteni a párunkkal. Ha minden feltétel adott az új szokásunk végrehajtásához, gyerekjáték lesz megtartani. 

Beszéljünk róla

Azzal, hogy megosztjuk terveinket, törekvéseinket, elkötelezzük magunkat mellette. Ha csak néhány barátunknak meséljük el, milyen nagyratörő célt tűztünk ki magunk elé, már kontroll alá kerül a tervünk, ragaszkodni fogunk a megvalósításához, hiszen ki ne szeretne sikeres és következetes lenni. Támogató ismerősökkel, családdal körülvéve pedig az áhított motivációt is megkaphatjuk, így még pozitívabb élmény lesz a szokás sikeres meghonosítása, vagy a rossz berögződés elhagyása. Ne féljünk kibeszélni, kiírni magunkból a tapasztalatokat, élményeket.

Egyszerűsítsünk

Tegyük a lehető legkönnyebbé a céljaink elérését. Ha a város másik végén található edzőtermet nézzük ki az egészséges életmódunk új szentélyének, könnyebben maradunk otthon, a kényelmes alternatívát választva, mert kézenfekvő kifogásnak tűnik majd a távolság. Ha szeretnénk mostantól egészségesen étkezni, szintén törekedjünk az egyszerűségre. Ha nem vesszük meg a tápanyagokban szegény, kalóriadús és adalékokkal teletömött ételeket, hozzávalókat, értelemszerűen nem fognak a polcról kacsintgatni ránk. 

Valójában egyszerű és igazából mégsem az. De megéri. Az ember hajlamos a kényelmeset és a megszokottat választani, akkor is, ha nem az az előnyösebb út számára. De épp azért vagyunk különleges teremtmények, mert képesek vagyunk körülményeink tudatos megváltoztatására, a komfortzónánkból való kilépésre, életszínvonalunk javítására. Mi tarthat hát vissza?