Állj helyt a munkádban, de élj a családodnak! Légy erős, mégis figyelmes! Fogyj le, de formásodj is! Légy udvarias és türelmes, de ne légy balek! Valósítsd meg önmagad, de közben figyelj oda másokra is! Legyél vonzó, mégsem hivalkodó, légy férfias, mégis érzékeny!

Mennyi elvárással találkozunk minden nap. Manőverezünk, próbálunk megfelelni, elég jók lenni. Áhítozunk az egyensúlyra, a harmóniára és a teljes boldogságra, ezért őrülten kutatni kezdünk. Mi lehet az egyensúly titka? 

Egy szál sietősen elszívott cigaretta? Néhány suttogva elismételt mantra? Egy tucat üres felespohár a féktelen éjszakában? Esetleg száz facebook lájk egy látszólag boldog fotónkra? 

Az egyensúlyt azonban nem dohánypapírba csomagolják és internetkapcsolat sem kell hozzá. Talán még csak filozófiai mélységekbe sem kell leásni. 

A harmónia egyebek mellett a szapora szívverésben lakik, amit a sokadik sprinted után érzel. A bőrkeményedésben, ami a súlyok miatt a tenyeredet ékesíti. Ott van az edzőtársad bíztató szavaiban és a magnéziumpor illatában. Megtalálod az összeszorított fogaidban, a lábremegésben és az izomlázban. A úszómedence vizében, a tornateremben és az istállóban.

Az egyensúly a homlokodról legördülő izzadtságcseppben van. És még keresni sem kell, hiszen előbb-utóbb a szemünkbe folyik.