A napokban olyasmit tettem, amit már évek óta nem. Bekapcsoltam a tévét. Mielőtt a világtól elfordult bezzegembernek tűnnék, aki saját szellemi nagyságát demonstrálva hangosan szapul másokat a világító doboz előtt eltöltött idő értelmetlenségét hangoztatva, leszögezem, nem így érzem és nem így van. Élek és élni hagyok.

Magamon viszont meglepetten tapasztaltam olyan hatásokat, amelyeket inkább neveznék kellemetlennek és frusztrálónak, mint kikapcsolódást nyújtónak, vagy feltöltőnek. Mindössze másfél órányi időt töltöttem el a készülék előtt, folyamatosan keresve, az elérhető magyar nyelvű csatornák között böngészve, míg végül kifacsarva, lehangoltan és értetlenül álltam fel a kanapéról. 

Tényleg ennyi a választásunk? Tényleg ez az, amitől az agyunk kipihenhetné magát és megszabadulhatna a hétköznapi gondoktól? Mások által kiválasztott, sorrendbe rakott, megkomponált műsoridő, párpercenként erőszakosan hatásvadász reklámokkal teletűzdelve. Színvonaltalan műsorok, hasonlóan silány szereplők közreműködésével, akik mások által kiválasztott értékeket akarnak lenyomni a torkunkon. És a nézők vevők erre? 

Tudom, úgy tűnhet, mintha most érkeztem volna a falvédőről, de őszintén meglepett az évek óta nem tapasztalt élmény. Hogy nincs választásunk. Nem vagyok hozzászokva ehhez. 

Nem is merem elképzelni, hányan élik le az életüket a szemük elé tolakodó, rájuk kényszerített rossz választások sorából szemezgetve, így mindig csak elégedetlenül, a kisebbik rosszat keresve. És eközben hányan hiszik, hogy a maguk urai, mégis értetlenül szemlélik növekvő boldogtalanságukat.

Talán ha kinézünk a szándékosan beszűkített kis valóságunkból, meglátjuk, hogy nem kell mindig beérnünk a mások által ránk erőltett és torkunkon lenyomott kegyelemkenyérrel. A bugyuta reklámokkal, az agymosott sztárokkal, a hamis csillogással és tartalomnélküliséggel. Mert ezen kívül ott van az életünk, amit mi irányítunk. Ezen kívül, és ez a kulcsszó. Egy másik, valóban létező világ, amit saját kedvünk szerint alakíthatunk és ahol nem kell színvonaltalan kompromisszumokkal lealacsonyítanunk magunkat a tömeg szintjére. Mert a tömegnek kialakított szint mindig a tiéd alatt van. És ezt a kreált, talmi világot bármikor kizárhatod, ha leteszed a távirányítót és kezedbe veszed a saját életed. 

Ne nézz olyat, amit nem te választottál. Ne fogadj el olyasmit, amivel nem értesz egyet. Állj ki a saját értékeidért, még akkor is, ha azok pillanatnyilag nem a legnépszerűbbek. Mert az az ember, aki mer az árral szemben úszni, előbb-utóbb megerősödik az erőkifejtéstől.