Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a boldogságra, mint a csillagok egy végtelenül ritka együttállására, a sors elismerő ajándékára. Azt hisszük, történnie kell valami különleges csodának ahhoz, hogy megtaláljuk a teljességet. 

Egy dolgot azonban nem mindig veszünk észre: a teljességet csak a jelenben lehet átélni. A múltban átélt boldog időszakra csak egy homályos érzelemcsomagként emlékszünk vissza, a jövőbeni boldogságunkat pedig egyrészt senki nem tudja garantálni, másrészt talán elképzelni sem tudjuk még. 

Sokszor elfelejtjük, hogy nem a múltba révedés, vagy a kedvező fordulatokban való reménykedés tesz minket boldoggá, kizárólag az aktuális pillanatban való maradéktalan jelenlét.

Vágyódhatunk más helyszínre, mint ahol élünk. Nyaralásunk homokos tengerpartján süttetni a hasunkat? 

Áhítozhatunk izgalmasabb tevékenységre, mint amit a mindennapjaink során végzünk. A szenvedélyesen szeretett hobbinknak élni? 

Vonzódhatunk különlegesebb társasághoz, mint amivel rendelkezünk. Ki ne szeretne érdekes, vonzó és szórakoztató emberek között pezsegni?

De ha jobban belegondolunk, minden egyes helyzetnél létezik egy még jobb. Nem kiábrándító? Nem rontjuk el a mindennapok szépségei felett érzett örömünket azzal, hogy máshol járnak a vágyaink? Sokan így tesznek, s ezzel elveszítik az “itt és most” értékét. Azt gondolom, bármilyen közhelyesnek hangzik, a pillanatban kell élnünk. 

Ha dolgozunk, élvezzük ki a tevékenység örömét, a teremtés, vagy a szolgáltatás szépségét. Éljük át egy percre a jól elvégzett feladatok miatti elégedettséget, és ne kezdjünk rögtön a következő miatt aggódni. 

Ha házimunkát végzünk, figyeljünk rá minden idegszálunkkal. Élvezzük, hogy megteremtjük a tisztaságot és a rendet, ahogy finom és tápláló ételt készünk magunknak és családunknak, ahogy két kezünkkel tesszük kellemesebbé a környezetünket. 

Ha unalmas vagy stresszes dolgokra kényszerülünk, például sorban állunk a postán, vagy vitába keveredünk valakivel, idegeskedés helyett akkor is figyeljünk oda magunkra és könyezetünkre, koncentráljunk a minket körülvevő emberekre, hogy minél többet tanulhassunk róluk, tőlük. 

Összefoglalva, itt és most vegyünk részt a saját életünkben, mert csupán értékes pillanatok sorozatából áll. Kár lenne elvesztegetni egyetlen percet is.