Korán kelni és frissen kipattanni az ágyból? Sok ember számára már a feltételezés is sértő, hiszen olyan jó érzés elnyúlni az utolsó pillanatokban, többször elhalasztani a felkelés időpontját, még öt percért könyörögni a reggelnek. 

Ismerős? 

Egész nap hanyatt-homlok rohanunk. Reggel a villámgyors készülődés után a munkába, aztán délután, hogy elintézzük apró, vagy fontos teendőinket. Szaladunk a gyerekért az iskolába, aztán sietünk a családunkhoz, párunkhoz, barátokhoz, második műszakba, vagy épp bevásárolni, holtfáradtan megváltani a világot minden egyes nap. Majd beájulni az ágyba és rettegni, hogy újra eljön a reggel, és kezdődik az egész elölről.

Hányan élnek így? Hol van az az idő, amit önmagunkra szánunk? Amikor belesimulunk a csendbe és átgondoljuk a teendőinket? Amikor számot vetünk a lelkünkben zajló folyamatokkal, élesztjük a tüzet, csillapítjuk a morajt? Amikor csak magunkkal foglalkozunk. 

Számomra ez az időszak a hajnal. A legtöbben szörnyülködve fogadják, ha azt mondom, minden nap öt óra körül ébredek. Őrültségnek tartják, pedig éppen ez a szokás segít abban, hogy mentálisan és fizikailag is a csúcsformánkat hozhassuk. 

Hajnalban mindennek új illata van. Alszik a város, csak elvétve égnek a fények a szomszéd ablakokban. Kevesen vagyunk a zsúfolt városban és egyes-egyedül a gondolatainkkal. Csak a felkelő nap fénye és a madarak tartanak velük az ébredezésben. Ilyenkor mélyről szakadnak fel az érzések, fejbe kólintanak minket a jobbnál jobb ötletek és különlegesen erősnek érezzük magunkat, ahogy egyedül maradunk a reggeli teánkkal, vagy kávénkkal. 

Próbáld ki egyszer. Ébredj korábban, igyál egy citromos zöld teát, csinálj rendet a lakásban és a lelkedben. Nyújts, mozogj, jógázz. Reggelizz és adj időt magadnak, hogy a mosoly megtalálhassa helyét az arcodon.

Gondold át az előtted álló napot és rá fogsz jönni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Mert legyőzhetleten vagy. 

Így megy ez.