Hihetetlen, hogy ez a neveletlen szomszéd épp most kezd füvet nyírni, amikor én pihenni szeretnék!
Nem igaz, hogy ezt tette velem a legjobb barátom, csalódtam benne!
Teljesen kivagyok, mert a főnököm rossz értékelést adott a munkámra, biztosan kipécézett magának!
Nem hiszem el, hogy nem lehet egy órás sorbanállás nélkül elintézni egy bankszámla-nyitást!
És így tovább. Gyűlik az indulat a fejünkben, összeszorul a gyomrunk, és úgy érezzük, felrobbanunk. Talán még a falba is beleütünk, és bár megjósolható a dolog eredménye, őszintén meg vagyunk sértődve azon, hogy fájt.
Akkor itt álljunk meg egy szóra. Biztos, hogy szükségünk van mindarra a stresszre, amit az idegeskedéssel generálunk magunknak? Hol van az előírva, hogy pattanásig feszült idegekkel kell kilábalni az ilyen szituációkból?
Nem tagadom, velem is előfordult már, hogy robbant a feszültség, aztán a nevetéssel küszködve ápolgattam sajgó öklömet. És ez még a jobbik eset, mert sokan mindezt magukban tartják és még ennél is károsabb megküzdési módszereket választanak.
De nem lehetne ezt másképp? Nekem bevált egy módszer.
Azt javaslom, lépjünk egyet hátra és mindent másképp fogunk látni. Az egocentrikus ember - amilyenek mindannyian vagyunk - hajlamos azt gondolni, hogy körülötte forog a világ, sőt egyenesen ő forgatja. A kis buborékjában, ahol ő az úr, mindent kontroll alatt tart, szépen alakítja a boldogságát. És ekkor történik a baj. Valami veszélybe sodorja a buborék épségét. Egy csalfa partner, egy rosszindulatú kolléga, egy megjósolhatatlan veszteség. Ekkor pedig sértettséget érzünk, miért velünk történik mindez, miért teszik ezt?
A - túlzás nélkül - életmentő megközelítésbeli különbség azonban az, hogy az emberek nem miattunk teszik amit tesznek, és az események nem velünk történnek. Bármennyire is érdekes lehet az érzés elsőre, nem mi vagyunk a világ közepe.
A megbízhatatlan barát a saját útját járja, nem a mi dolgunkat akarja megnehezíteni. Az ellenségeink a saját problémáikkal vannak elfoglalva, nem a mi életünket szeretnék megkeseríteni. Az élet bonyolult helyzetei nem a mi kedvünkért nehezek. Nem szabad hagynunk, hogy befolyásoljanak.
A világ nélkülünk forog és nem ellenünk. Nézzük távolabbról a dolgokat és döntsük el, milyen hangulattal szeretnénk megélni a pillanatot. Dühösen, csalódottan, vagy bölcsen mosolyogva.
