Szemet és lelket felnyitó. 
Próbára és felnőtté tevő. 
Boldogságot és célokat adó. 

Rádöbbentő. 

Már-már megszokásból nagyokat nyögve állapítom meg, hogy minden túl alacsonyan van, és ami nincs, az hamarosan le fog esni. A nagy kiterjedésű magammal minden kicsit nehezebb, kicsit körülményesebb, fürgeségem és ruganyosságom a múlté. Aztán eszembe jutnak azok, akiknek minden napra ez jut. Akik mozgásukban vagy szellemükben folyamatosan korlátozva élik az életüket, akiknek nem kilenc hónapig tart ez az állapot. És ilyenkor hálás vagyok. 

Mindig vacsora után jövök rá, hogy nem a régi a gyomrom térfogata, pontosabban ára van annak, ha túl sokat falatozom. Aztán amikor éjszaka a párnákat rendezgetem, hogy az ülve alvás legújabb kori világrekordját megdöntsem, mindig jót bosszankodom a falánkságomon. Ilyenkor eszembe jutnak azok, akiknek nincs lehetőségük nagyokat vacsorázni jóízűen, sőt ebédelni sem. Mert nincs miből, nincs mit, nincs kivel. És ilyenkor hálás vagyok. 

Szintén az éjszakáimat színesíti új hobbim, a mostanra óránként esedékes mosdólátogatás. Miközben támolygó léptekkel, félálomban kóválygok a folyosón, azon gondolkozom, ennél gyakrabban talán a gyerekhez sem kell majd felébrednem. Megnyugtat a tudat, de közben eszembe jutnak azok, akiket nem ilyen egyszerű testi szükségletek kényszerítenek ki a kényelmes, meleg ágyból, nem átmeneti az alvásproblémájuk. Akik komoly gondokkal, traumákkal és veszteségekkel küzdenek, nap mint nap álombasírják vagy -gyógyszerezik magukat, olyan súlyosnak érzik az ébrenlét terhét. És ilyenkor hálás vagyok. 

Nem könnyű most velem, nem állítom. A földről felhúzni, ha leültem, hazacipelni helyettem a máskor könnyedén megoldott bevásárlást, meghallgatni és megérteni az aggódó vagy túl lelkes monológjaimat, elviselni türelmetlen várakozásomat. Alfa mindben felülmúl bárkit. De nem mindenkit támogatnak így, nem mindenkinek jut ennyire megértő partner. Sőt van, akit legkevésbé sem támogatnak, hanem bántanak és megaláznak. Szomorú erre gondolnom is, de ilyenkor megint hálás vagyok.  

Minden nehézségben megtalálni a szépet, minden probléma mögött meglátni az ajándékot az élettől. Egyelőre erre jöttem rá a várakozás közben, de érzem, hogy ez a tanulási folyamat nem fog itt befejeződni.