Elemében van - mondják arra, akit a természetéhez idomuló közegben, önmagát kiteljesítve és feledve magával ragad az érzés. Sütkérezik az elméje, ragyog a lelke és ez a testén is meglátszik. 

Mennyire csodálatos a nyelvünk, hogy ilyen mélyen és pontosan körülírja azt a jelenséget, amikor valaki megtalálja a helyét a világban. 

Néhányan csak ideiglenesen élik át ezt az érzést, mások folyamatosan ebben a közegben pezsegnek. Egyszerűen lebonthatjuk a négy elemre is a kérdést, de összetettebb tartalommal is bírhat. 

Imádod a tengert, a hajózást, az esőt és azt a poros illatot, amikor elkezd zuhogni? 

A tábortüzek és kandallók melege éltet és a gyertyák a lakásod legfontosabb kiegészítői?

A repüléstől vagy boldog, a madarakat fürkészed és sosem zavar, ha szétfújja a szél a hajadat? 

Az erdei túrák kapcsolnak ki leginkább és imádod, ha a homok átszalad az ujjaid között?

Mindenki mástól érzi jól magát, és ha nem is folyamatosan, de törekednünk kell arra, hogy időről időre az elemünkben lehessünk. 

Az én elemem a mozgás. A szépen kitartott mozdulatok és az utolsó, erőtlen ismétlések. A szabályos gyakorlatok és az újonnan megtanult, kissé még ügyetlen technikák. A kitartás formálta izmok és a terheléstől remegő lábak. A lendület és a lassulás. Csodálatos egyensúlyi rendszer a testünk. 

Az igazi elemed, ha megtalálod, feltölt energiával. Nekem egy fárasztó nap végén is boldogság edzést tartani. Tengernyi erőt ad, ha tapasztalatom a társaimon a fejlődést, ami a közös munkának köszönhető. Ha láthatom a tüzet a szemükben, amikor már csak agyban tartanak ki, a testük már alig bírja.  Hegyeket tudnék megmozgatni és szárnyakat kapok a hazaúthoz. 

Én mind a négyet megtalálom a mozgásban. És te? Neked mi az elemed?