Mondd el a barátodnak, hogy nagyon jól áll neki a kék szín, mert kiemeli a tekintete mélységét.

Mondd el a kollégádnak, hogy értékeled a segítségét a múltkori projektnél, szívesen segítesz te is, ha szükség van rád. 

Mondd meg a munkatársnődnek, hogy gyönyörű a tartása és öröm nézni, ahogy a kisugárzása betölti a teret. 

Mondd meg a pincérnek, hogy különlegesen finom volt a kávé, amit készített neked. 

Mondd meg az ismeretlen járókelőnek, hogy szép a mosolya és felvidítja a napodat.

Meséld el a szüleidnek, milyen vidám gyerekkori emlék jutott eszedbe, és hogy csodás családot hoztak létre.

Mondd meg a párodnak, hogy szereted minden hibájával együtt.

Ne féljünk elmondani az érzéseinket, gondolatainkat, úgy belénkfagy néha a szó, hogy tavasznál is tovább kell várni, hogy kiolvadjon, és addigra talán el is illan a mondanivalója. Vagy nem lesz már ugyanaz. Vagy nem lesz, akinek mondhatnánk.

Vagy mi nem leszünk ugyanazok az emberek, hanem csak megkeseredett, szótlan szobrok, akik már nem tudnak kedvesek lenni. Ne várjuk meg. 

Legyen ez a harmadik feladat.